élünk, nem vitás. A TUFI szerzője nem hisz a review-kban, de ezzel kb. elmehetek a picsába, ha a Google imádja, az internetre rászabadult, Facebookon szocializálódott, a web szépségeit felfedezni képtelen öklendező tömeg viszont odavan ezért, és szinte feltétel nélkül elhisz mindent. Naná, ha a chemtrailsben hisz, miért ne hinné el például azt a sokkal földhözragadtabb véleményt, hogy direkt gonosz emberek dolgoznak egy szállodában.
Mit nem tartalmazhat soha egy review?
A vendéget biztosan nem érdekli, milyen gazdálkodást folytat egy szálloda. A vendéget az érdekli, hogy tisztaság legyen, kényelem, jó ízek, és a wellness legyen elsőrangú (hiába, hogy legfeljebb 30 percet időzik a medencében, azt' kész - majd megveszek, hogy lássak végre egy országos Kneipp-taposó vagy Infrakabin kihasználtsági adatot). Meg persze a grátiszok, apró, jóleső figyelmességek (welcome drink, drága alapanyagok dögivel a svédasztalon, pazarló energiagazdálkodás a kényelem érdekében stb.). Ezekről azt kell tudni, hogy azért temérdek pénzbe kerülnek. Már egy komoly wellness (a wellness a hotel azon része, ahol ömlik kifelé a pénz energiára, vízre stb., ahol ömlik befelé, az a szoba) is megoldhatatlan helyzetbe hozhat gazdaságilag egy nem kellően előkészített projektet. Száz szoba alatt nem biztos, hogy ki lehet termelni egy menő wellness részleget. Száz szoba alatti, független (a láncok nagy foglalkoztatók, nagy adózók, a hivatalok mindennapos "ügyfelei" - fehérek is) egységeknél szinte biztosak lehetünk abban, hogy jelentős fekete gazdálkodás zajlik a szállodában (a bérek egy része zsebbe fizetve, szelektív számlaadás, ügyes beszerzések). Ahol ráadásul még a fent említett kedveskedésekből is bőven jut, biztosak lehetünk abban, hogy az adófizetőktől ellopott pénzen dőzsölünk. Félreértés ne essék: jó szolgáltatást lehet nyújtani "fehér" háttérrel is, de irgalmatlanul nehéz. Elismerő review-hoz pedig már bőven elég néhány, az adófizetők által finanszírozott habzsidőzsi.
A fekete gazdálkodásból a fehérbe áttérő egységnél pedig - bár objektív minőségromlás nem következik be - bizony megjelennek a vendégpanaszok és a negatív review-k. Hogy hová tűnt a kaviár a svédasztalról. Miért nincs már ingyen kávé. Hát hol lenne bazmeg, a személyzet TB-jét zabáltad fel korábban, édespofa, de jó volna ezt válaszolni.
"Drug works but it has long-term consequences"
A jó hír az, hogy az idő valamiért a tisztességes üzleteket igazolja. A ma már országos tényezővé váló banki "szállodavállalatok" egységei mind bedőlt hitelű, elfeketézett, szétlopott egységek, akikről nem is gondolta volna az ember, hogy tönkremehetnek, hiszen mind igazi menő hely volt - a vendégek szerették őket legalábbis. A bankok által megbízott új üzemeltetők pedig keservesen szívnak amiatt, hogy képtelenség minden ízében ugyanazt a színvonalat biztosítani fehéren.
A TUFI határozottan üdvözli az online pénztárgépek korát.
In memoriam katalógusoldalak A jutalékfétis megölte a user friendly turisztikai adatbázisokat
Travelport.hu, lánykori nevén MIWO.HU
Hol volt még Index, hol volt még Expedia, de még a Google is talán csak kósza terv lehetett, amikor a miwo.hu (Magyar Idegenforgalmi Weboldal) a kilencvenes évek második felében már működött. A kevés akkoriban elérhető értékes tartalomhoz hasonlóan CD-n is kiadásra került az az egyedülálló adatbázis, ami a hazai szálláshelyeket - falusi vendéglátótól a kempingeken át a nagy szállodákig - mutatta be. Nyilván a teljeskörűség mindig hiú ábránd volt, de bőven 90% feletti feldolgozottsággal bírt a miwo.hu - ezt egyébként azóta sem sikerül senki másnak produkálnia.
Nem túlzás azt állítani, hogy a miwo.hu a magyar internet hőskorának egyik élharcosa volt, és egyáltalán: a turisztikai online marketing megteremtője. A hotels.hu domain megszerzése (ez egy külön történet) után bárki használhatta saját weboldalként a hotels.hu/enhotelem címen elérhető, a rendszer egyéb sallangjaitól mentes, a célnak akkoriban pazarul megfelelő tartalmat.
A kis cég (ROMbrandt Multimédia) 2000-ben kötött stratégiai partnerséget az Axeleróval, ekkortól szolgálták ki utazási tartalommal az Origót (FYI: SOHA nem volt különösebb hatása az origós menüpontnak a szájt forgalmára), ekkortól kapott új nevet: Travelport.hu.
Sajnos a tulajdonosi attitűd az akkoriban szinte monopolhelyzetet élvező cég lehetőségeit mindinkább kiszipolyozta, értsd: sok pénz jött, még többet költöttünk. Az utolsó fejlesztés az online foglalási rendszer bevezetése volt, akkoriban ennek sem volt párja.
Szép lassan felcseperedtek a vetélytársak, megjelent a SEO, az internet felrobbant. Ma a Travelport.hu de facto halott. A cég régen FA, tartozások, köztartozások, sajnos az embernek a csernobili övezet jut az eszébe, ha ellátogat az egyébként meg nem szűnt domainre. A felszámoló elképesztő összegért árulta, a közelmúltban mégis sikerült elkótyavetyélni, nahát
Vendegvaro.hu
A híres és valóban igényes útikönyv mintájára épült föl hazánk legjelentősebb turisztikai vonzerőleltára. Szálláshelyektől a szobrokon át a legkisebb kápolnáig és éttermekig, szépen rendszerezett adatbázisban, település, régió szerinti bontásban, remekül összetaggelve.
Emlékezetes offline reklámkampányok, nehéz volt elképzelni a kétezres évek elején, hogy egy ilyen remek koncepció tíz év múlva már csak egy tetszhalott lesz.
Lassan másfél éve, hogy falrahánytunk némi borsót az online szállásközvetítők Google által kedvelt (=sok lét hozó), a józan életű szállodások által gyűlölt (=fizetni saját vendég után is) gyakorlatával kapcsolatban: Adwords hirdetések szállodanevekre.
Egész tűrhetően összefoglaltuk a javát, az egyik szakmai lapnak is elküldtük, ott lelkes fogadtatásra talált, később nagy csend lett, vélhetően egy írástudó kolléganőt fogtunk ki, aki később belebotlott néhány főszerkesztő-fosszíliába. A Magyar Szállodaszövetség részéről semmilyen visszajelzés nem érkezett, vagyunk bátrak feltételezni, hogy a tárgyat illető analfabétizmus miatt.
A harc dúl tovább, a szállodák egyre többet fizetnek a saját vendégeikért az OTA (Online Travel Agent) szektor vagy a Google felé (ha felveszi a kesztyűt és keményen kiadwordszözi az OTA-kat a jobb pozíciókból, l. első kép, Carbona). Saját vendég: saját üzemelési vagy marketing tevékenység miatt a szállodát kereső vendég (print kampány, törzsvendégprogram).
Minden az úgynevezett közösségi vásárlós oldalaktól hangos. Igény bizonyára van rá, hiszen a piac termelte ki. De meddig vajon? Nekem a vírusok jutnak eszembe - a leghatékonyabban rombolók, mint Ebola és társai oly gyorsan fogyasztják el gazdaszervezeteiket, hogy terjedésük éppen ettől válik korlátossá. További okfejtés helyett álljon itt egy emailváltás kulturált kivonata.
1. Ők:
Kedves ....! Együttműködés ügyében keresen Önt, kérem szenteljen figyelmet ajánlatomnak: Pár héten belül indulunk az …… oldallal, melynek lényege, hogy az oda ellátogatók jelentős engedménnyel, általában 50% kedvezménnyel vásárolhatnak. Az együttműködésnek az a legfőbb célja - a jelentős reklámértékén felül-, hogy új vendégeket szerezzenek akik remélhetőleg visszatérnek Önökhöz a jövőben. (Független statisztikák szerint a vásárlók 20%-a visszatérő lesz, 53-55% pedig fontolgatja.) Ezen szisztémára épült oldalak hihetetlen népszerűségnek örvendenek, nem lesz ez másként esetünkben sem. Az indulásig víruskampányt folytatunk, és Facebook és Google és tévék - marketingbullshit stb. Fontos, hogy nincs előre semmilyen fizetendő költség, az elszámolás utólag történik, a beváltott kuponok alapján. A jutalékunk mértéke: a kedvezményes összeg 30%-a.
Bizony, elaggott őshotelek százéves csővezetékeiből már víz sem csöpög, de a Facebook onnan is ömlik ránk naponta. Rögtön az első mondatunkban tisztáztuk is a magyar online marketing social szekciójának gigantikus problémáját: SMO=Facebook.
Lássuk, mihez kezdhetünk a fácsén, ha van egy szállodánk, esetleg éttermünk. (Itt és most viszont tisztázni szükséges: szerző nem SMO specialista. Próbált meghallgatni pár, magukat annak felkenő halandót, ám bizodalma mindig megrendül, amikor az ún. SMO expert azt mondja, hogy az XY brandnek 300.000 lájkolója van, tehát 300.000-en olvassák üzeneteiket minden nap. Szerző üzemelteti cégének Facebook oldalait, sőt már hirdetett is ott, van némi gyakorlati tapasztala, és megpróbál józan maradni. Ennyi.)
0. Nagyon fontos, hogy ne személyként regisztráljunk, ez a nulladik lépés, sajnos sokan elkövetik. Az intézményi lehetőségek választéka jó, és egy briliáns fejlesztésnek köszönhetően, 2011 januárja óta már módosítani is lehet "tevékenységi körünket".
1.Készítsük fel oldalunkat látogatóink, s reménybeli követőink számára. Lehet csinosítgatni, erőteljes főképet választani. Készítsünk szép aloldalakat: étlapot, szolgáltatásainkat bemutató színes-szagos oldalakat stb. Aki látott már html-t, élvezni fogja, egyedi CSS-sel is dolgozhatunk, az viszont "otthon" hosztol majd. Őrült látogatottságra nem feltétlenül kell számítani, de komoly és igényes lapon itt is többen maradnak. Sőt, adott esetben ezen oldalak közül is lehet open page-nek választani vagy egy facebook kampány esetében ide is érkeztethetjük a klikkelőket (pl. egy program vagy a nyári üdülési szezon kapcsán). Ezekről nem tilos hazahivatkozni az asztalfoglalást vagy a szobafoglalást, de a Facebook alapvető szerepe nem ez.
2. Gyűjtsük össze közönségünket, közösségünket. Szerzőnek a módszerre vonatkozóan tuti receptje nincsen. A két véglet
Gyorsan essünk is túl azokon az alapvetésen, hogy naná, egy szállodának is meg kell határoznia a vendégkörét (aka célcsoport). Ez valamelyest könnyebb, mint általában, főleg, ha az adott szállodának még mondanivalója is akad. Nem kell túl sok mondanivaló egy megbízható budapest garniszállodának (for dummies: a garni nem pejoratív, hanem szakmai jelző azokra a hotelekre, ahol szállás plusz reggeli a szolgáltatás és kész - ezt is lehet jól csinálni!), hiszen a nemzetközi leisure, city breaker, esetleg a spórolósabb üzleti forgalom miatt a mondanivalója már adott: Budapest.
A főleg belföldi turizmusra épülő vidéki szállodáknál nyilvánvaló, hogy a "gyár" típusú házak dolga a legnehezebb. Az egyedi és különleges egységeknek egy ütős bevezetés után szinte már csak az üzemelési teljesítmény fenntartása, de főleg növelése a dolguk. Jó példa erre a Mesés Shiraz Egerszalókon.
Akár. Mindenesetre ez a felkiáltás sem ritka manapság egy hotelszakmai programon.
A tények
Néhány szállásfoglaló portál, de különösen az utóbbi időben jelentős marketingköltségeket megmozgató szallas.hu a szállodák saját nevére folytat Adwords kampányokat.
A bonyodalom
Ez nem tilos, sőt. Ugyanakkor a szálláshelyek, hotelek a saját nevükre végzett keresések eredményeként, mint természetes találat, a fizetett találat alá szorulnak. A saját forgalmuktól esnek el, még pontosabban: jutalékot (10-20%) kell fizetniük a saját vendégükért. A keresés nyilvánvalóan igényt elégít ki, nem kelti azt, így aki a Szent István Hotelt keresi Egerben, kialakult elképzeléssel rendelkezik úticélját illetően - és ez magának a szállodának, a szálloda korábbi marketing vagy üzemelési teljesítményének köszönhető.
BN: - Az előző thread végén elkanyarodtunk a PPC felé. Te - mint középsúlyú PPC-vásárló -, hogy látod a PPC hatékonyságát, helyzetét? Mennyit kell vele foglalkozni, hogy megtérülő legyen? Mely típusú szálláshelynek van, illetve melynek kifejezetten nincsen rá szüksége?
CC: - Egy induló vállalkozásnak - amiből van elég, annak ellenére, hogy örökké bajban érzi magát a szakma - kötelező, nyilván, még a legáltalánosabb dolgokkal is PPC-znie, mondjuk, hogy "wellness hotel", amire van verseny vastagon, illetve a konkurens brandeket jelentő szavakra is (ezt én nem szeretem, de állítólag menő). Egy már bevezetett, és online is jelenlévő szálláshonlapot akkor PPC-znék, ha van üzenetem. Én nem a sűrű fillér, hanem a ritka forint híve vagyok. Lehet egész évben ötforintos licitekkel szédelegni a fizetett listákban a "szálloda" kulcsszóra, egy "tavaszi szünet wellness akció" témakörre felfűzött ökölcsapás PPC-ben jobban hiszek. Nyilván jobban egyezek a keresést végzők céljaival is.
BN: - Jó minőségű forgalomnak látszik egyébként a PPC-forgalom, azaz fajlagosan sok foglalás-érdeklődés jön belőle (100 látogatóból)? Mennyire elterjedt szállásadók között, hogy összehasonlítják az innen-onnan érkező látogatottságok minőségét?
BN: - Kezdjük itt. Hogyan látjuk a hazai szálláshonlap-helyzetet? Miért olyan sötéten?
CC: - Sötéten látjuk? Igen. Három csoportba sorolnám. A tök egyszerű, a "Magdi néni fia úgyis informatikus" által összedobott szájttal kezdődik, van a tulajdonos kedvence, a csilivili flash meg van a tisztességes kategória. Azt gondolom, hogy az elsőnél még mindig jobb használni valamelyik katalógusoldal ránkmutató aloldalát.
BN: - A katalógus vs. saját oldal dilemmája régi dolog. A jó katalógusokból hiba kimaradni, erről majd bővebben akkor. A saját oldalnak 3 dolgot kell tudnia csípőből, címoldalon: mit, hol, mennyiért: fotó, térkép, árak-csomagok.
CC: - Bizony. Mindezt egyértelmű, azaz egy internetikailag újszülött, mondjuk egy nyugdíjas számára is érthető módon kell navigálhatóvá tenni. És nem árt a redundancia. Ha nyugdíjasunk véletlenül egy tavalyi hírünkre érkezik meg, a mit, hol, mennyiért onnan is megtalálható legyen, továbbra is könnyen. Ezek a "júzer" oldali fontosságok, akkor menjünk ezen végig először - hiszen a vendég az első!
BN: - Bezony, érdemes belátni, hogy az alapinformációkat kell jól érthetően tálalni, a művészet nem ide való. Képzeljük el egyszeri látogatónkat, akinek 10 szálláshely 10 féle weboldalát kell feldolgoznia. Az olaszországi Velence hoteljeinek oldalait érdemes megnézni: rosszmájúan tökegyforma mind, a vendég szempontjából pedig jól áttekinthető.
CC: - A funkció és a szépség dilemmája. A Burj al Arab esetében indokoltnak tartom a csilivilit, de a www.spirithotel.hu talán elhamarkodta ezt egy kissé. De egyetértek, nem szabad, hogy honlapunk szubjektív értékrend és a jújdeszép áldozata legyen. Én hangot sem tennék alá, mi van, ha a kicsit netezgető pénzügyes gépén felharsan az indulónk - nem győzi kinyomni az oldalunkat. Bano, amúgy te vagy a szakember, van csodarecept?
BN: - Az ötcsillagosok szerintem megérdemlik a flancot, khm, elegáns megjelenést. Ott már nagyonnagy részben komoly fílinget ad el az ember (ezt is lehet persze gyengén megvalósítani). A szálláshelyek derékhadánál azonban ez csak gátolja az eligazodást. Ez egyébként a katalógusok sikerének titka is. A saját honlapnak azonban leginkább hangulatot kell teremtenie, de azt nem öncélúan (pl. hangaláfestés).
CC: - Eszembe jutott egy jó. Vegye számba a hotelier, hogy a napi e-mail és telefondömpingben mik érdeklik az embereket. Ha ezek a nyitóoldalán is megvannak, nagy baj nem lehet. Ha épp a Valentin a menő, nem árt, ha van pár szó arról is. Azaz aktualitásokban is kell gondolkodni.
BN: - Itt fogtuk meg talán a dolog lényegét. A saját weblap lényege a gyakori frissítés-frissíthetőség és a teljesen kötetlen megjelenési lehetőség, szemben a katalógusokkal vagy a PPC-vel, amik célja a figyelemfelkeltés, és amik látogatottságot szállítják.
Nos kérem, mivel a tapasztalatnak, a szakértelemnek birtokában vagyunk, és nem vagyunk híján az egészséges önbizalomnak, sőt az arroganciával barátkozó magabiztosságunknak* sem, alkalmasnak tartjuk magunkat arra, hogy egy minden eddiginél használhatóbb, on-line turisztikai kiskönyvet bocsássunk a T. szakma rendelkezésére.
A Nemzeti Turisztikai Bizottság ez évben is meghirdeti a Magyar Turizmus Minőségi Díj pályázati programot szállodák és éttermek részére. A díj garanciát ad arra, hogy az adott szolgáltató valóban megfelel a kategóriáján belül elvárható követelményeknek. Elnyerése elősegíti a szolgáltató piaci pozíciójának megtartását, kiszélesítését és komoly szakmai presztízst jelent. A programot 2007-ben a HOTREC (EU tagországok szállodai és vendéglátó szövetségeinek szakmai szervezete) akkreditálta és 2Q-ra minősítette. Ez jelentős nemzetközi elismerést tükröz, mert a Magyar Turizmus Minőségi Díj egyben az európai kritériumokat igazoló 2Q jel használatára is jogosultságot ad. Az elmúlt évben közel 150 kérdéssel bővülő Szakmai Önértékelési Lista- a felmerült igényeknek megfelelően- az eddigieknél részletesebben vizsgálja a gyógy, wellness és konferencia szállodákat. A Magyar Turizmus ZRt. honlapján, kiadványaiban és napi televiziós ajánló műsorában kiemelt megjelenést biztosít a Díjat elnyert szolgáltatóknak.
Ez az utóbbi mondat nyújt sovány vigaszt csupán. Amikor a Nemzeti Turisztikai Bizottság elnöke kihirdeti a szakmának a Magyar Turizmus Minőségi Díj díjazottjait, a szakma lelkesen üdvözöl, a díjazottak büszkék, a szakmai média hozza a hírt. A Magyar Turizmus Minőség Díj egyébként egy komoly, és tényleg komoly kritériumrendszeren alapuló elismerés. Kár, hogy a benne foglalt üzenet belterjes - milyen jó volna, ha a vendég, miközben mondjuk wellness szállodákat keres, nem csupán az áron, az azért kapható szolgáltatásokon töprengene, majd azok alapján döntene, hanem vidáman helyezne előrébb a felhívandó kis listájában egy olyan hotelt, ami büszkén hirdeti díját.
Vendégeinknek fogalma sincs arról, hogy van ilyen díj, hogy mit jelenthet, pláne nincs.
Mi volna, ha a díjazottak összedobnának egy nem is túl nagy összeget, és kihoznának egy gusztusos katalógust, arról már nem is merek álmodni, hogy egy közös webszájtot... lehet, hogy annyira már nem is szeretik egymást? Vagy azt hiszik, hogy ez valaki más dolga?
Hétvégén Kocsonyafesztivál. Nézzük milyen meredeken növekedett a szálláskihasználtság tavaly, ugyanebben az időben.
Mérésünk* abból indul ki, hogy a szálláshelyek iránti érdeklődést (oldalletöltések számát) az adott településen tartott rendezvény időpontjában – illetve ahhoz közel (kb. -10 nap) – vizsgálja.
Elfogadjuk jól közelítő axiómaként, hogy a weben mért érdeklődés egyenes arányban áll a valós, realizált foglaltsággal.
Adatainkat a Google Analytics rendszeréből nyertük ki. Méréseink érdekességét az adja, hogy kimutathatóvá vált az egyes rendezvények áttéte a szállásköltések felé – nagyságrendni változásait és tendenciát illetően.
"A gazdasági válság hatásait már tavaly nyár óta érzik a hazai szállodák, augusztus óta már a vendégéjszakák számában is meglátszik, az új év első hónapjában pedig csak tovább romlott a helyzet."
Ugye, az mindig elbűvölő, ha valaki nostradamusi képességek birtokában kinyilatkoztat, de ez esetben tegyünk annyi engedményt, hogy - egy népszerű közhellyel élve - nem kell jóstehetség ahhoz, hogy megállapíthassuk, valamilyen szintű visszaesés ne következzék be, de hogy izomból borzasztózni kezdjünk, ahhoz minimum bulvárszerzőnek, de legalábbis szállodásnak kell lennünk. A (magyar) szállodás - kérem, ezt ehelyt jegyezzük is fel - minden körülmények között rinyál és siránkozik. Igen, ez a sajnálatos pénzügyi válság mindenkinek betesz, de lehetne keresni menekülőutakat. Kevésbé érintett piacokat föltörni, nem a marketingen spórolni, hanem ésszerűen elkölteni azt, mondjuk az életben maradt online üzletágban.
Az már egy nagyon finom vonulata a dolgoknak, hogy egy sírósszájú kurvát kevésbé kíván az ember, és ebben a harcban, amiben a szálloda még egy akciós olajsütővel is konkurál, fontos volna mosolygós embereknek az üzeneteket megfogalmazniuk.
Fürdős kurva
A török kiűzése után, Pest-Buda hatóságai (keresztény-osztrák) meglehetős passzivitással tekintettek a romokban heverő (török) fürdőkre, melyeket, azonmód birtokba vettek a kétesebb elemek, köztük a prostituáltak. Az osztrák hatóságok azonban, eltérően a korábbi török közigazgatástól (mely a hitetlenek belügyének tekintette a prostitúciót), valamint a még korábbi magyar királyi igazságszolgáltatástól (mely kifejezetten toleránsan viszonyult a "szabad lányok", illetve "gáláns hölgyek, akik a nép szórakoztatására szolgáló leányzárdában vannak" (mily finoman is írja körül a kupit), igen nagy szigorral lépett fel a prostituáltakkal, illetve magával a prostitúcióval, mint jelenséggel szemben. Az erre a témakörre vonatkozó osztrák szabályozás, az európai viszonylatból is kimagaslóan, szélsőségesen szigorú és intoleráns volt. A prostituáltak „szerencséjére” a magyar végrehajtó szervek korruptsága, és nemtörődöm hozzáállása ellensúlyozta a törvény vasszigorát, és elszabotálta a rendelkezések végrehajtását. Mindennek dacára az örömlányok állandó, kifejezésre is juttatott sérelme volt az őket sújtó törvényi szigor, melynek gyakorlati megvalósulása meg sem történt. Vagyis megvalósult a; „visszataszító módon sopánkodva panaszkodik (pedig nem is lenne oka rá)” köznapi nyelven szólva; „Sír mint a fürdőskurva”.
Sok érdekességet rejt még - ugyanebben a panaszban - a múltra vonatkozó észrevétel is, miszerint már nyártól válságozunk. Ha jól emlékszem, szeptemberben még csak az amerikai hitelintézetek távoli krízisének tűnt a hétköznapi emberek számára az ügy. A tények megerősítenek ebben, nem is muszáj egyenként kinyitnunk a KSH gyorsjelentéseit, elég végigfutni az intrókon.
Igen, januárban már gáz van, de ha lehet, ne nyarazzunk, nem hiteles. Még egy javaslat: ha tehetjük, ne szorítkozzunk a budapesti irodánkhoz közel fekvő hotelek adataira, a magyar turizmus nem csupán ebből áll. A válság által most már észrevehetően sújtott MICE ágazat kiesése a fővárost sújtja leginkább. A leisure egyelőre tartja magát. Próbáljunk már mosolyogni, mint egy rendes concierge, hogy ez így is maradjon.
Egyelőre ketten vagyunk; a szállodaipari és az internettechnológus. Mindketten a másik szakterületével fertőzve 8 éve. Más érkezési oldalról, de mindketten ugyanazt vizsgáljuk: mi is a helyzet a hazai turizmusban? Szezonálisan, aktuálisan.
Balló Béla:
Igen, elég kemény dolog helytállni szálláshelyként, tanúsíthatom.
Főleg egy kisebb panzióként meg... (2011.03.19. 10:08)Ellopják a vendégeimet!
Lévai_Richárd:
Gondolom a szállodáknak is egyszerűbb dolguk lenne, ha lenne egy olyan rendszerük, amelyikbe vissz... (2011.03.18. 11:42)Ellopják a vendégeimet!
Utolsó kommentek