...hogy "borzasztó év lesz ez a turizmusban", és Kovács Istvánt, a Magyar Szállodaszövetség titkárát idézi:
"A gazdasági válság hatásait már tavaly nyár óta érzik a hazai szállodák, augusztus óta már a vendégéjszakák számában is meglátszik, az új év első hónapjában pedig csak tovább romlott a helyzet."
Ugye, az mindig elbűvölő, ha valaki nostradamusi képességek birtokában kinyilatkoztat, de ez esetben tegyünk annyi engedményt, hogy - egy népszerű közhellyel élve - nem kell jóstehetség ahhoz, hogy megállapíthassuk, valamilyen szintű visszaesés ne következzék be, de hogy izomból borzasztózni kezdjünk, ahhoz minimum bulvárszerzőnek, de legalábbis szállodásnak kell lennünk. A (magyar) szállodás - kérem, ezt ehelyt jegyezzük is fel - minden körülmények között rinyál és siránkozik. Igen, ez a sajnálatos pénzügyi válság mindenkinek betesz, de lehetne keresni menekülőutakat. Kevésbé érintett piacokat föltörni, nem a marketingen spórolni, hanem ésszerűen elkölteni azt, mondjuk az életben maradt online üzletágban.
Az már egy nagyon finom vonulata a dolgoknak, hogy egy sírósszájú kurvát kevésbé kíván az ember, és ebben a harcban, amiben a szálloda még egy akciós olajsütővel is konkurál, fontos volna mosolygós embereknek az üzeneteket megfogalmazniuk.
Fürdős kurvaA török kiűzése után, Pest-Buda hatóságai (keresztény-osztrák) meglehetős passzivitással tekintettek a romokban heverő (török) fürdőkre, melyeket, azonmód birtokba vettek a kétesebb elemek, köztük a prostituáltak. Az osztrák hatóságok azonban, eltérően a korábbi török közigazgatástól (mely a hitetlenek belügyének tekintette a prostitúciót), valamint a még korábbi magyar királyi igazságszolgáltatástól (mely kifejezetten toleránsan viszonyult a "szabad lányok", illetve "gáláns hölgyek, akik a nép szórakoztatására szolgáló leányzárdában vannak" (mily finoman is írja körül a kupit), igen nagy szigorral lépett fel a prostituáltakkal, illetve magával a prostitúcióval, mint jelenséggel szemben. Az erre a témakörre vonatkozó osztrák szabályozás, az európai viszonylatból is kimagaslóan, szélsőségesen szigorú és intoleráns volt. A prostituáltak „szerencséjére” a magyar végrehajtó szervek korruptsága, és nemtörődöm hozzáállása ellensúlyozta a törvény vasszigorát, és elszabotálta a rendelkezések végrehajtását. Mindennek dacára az örömlányok állandó, kifejezésre is juttatott sérelme volt az őket sújtó törvényi szigor, melynek gyakorlati megvalósulása meg sem történt. Vagyis megvalósult a; „visszataszító módon sopánkodva panaszkodik (pedig nem is lenne oka rá)” köznapi nyelven szólva; „Sír mint a fürdőskurva”.
Sok érdekességet rejt még - ugyanebben a panaszban - a múltra vonatkozó észrevétel is, miszerint már nyártól válságozunk. Ha jól emlékszem, szeptemberben még csak az amerikai hitelintézetek távoli krízisének tűnt a hétköznapi emberek számára az ügy. A tények megerősítenek ebben, nem is muszáj egyenként kinyitnunk a KSH gyorsjelentéseit, elég végigfutni az intrókon.
Igen, januárban már gáz van, de ha lehet, ne nyarazzunk, nem hiteles. Még egy javaslat: ha tehetjük, ne szorítkozzunk a budapesti irodánkhoz közel fekvő hotelek adataira, a magyar turizmus nem csupán ebből áll. A válság által most már észrevehetően sújtott MICE ágazat kiesése a fővárost sújtja leginkább. A leisure egyelőre tartja magát. Próbáljunk már mosolyogni, mint egy rendes concierge, hogy ez így is maradjon.
