In memoriam katalógusoldalak
A jutalékfétis megölte a user friendly turisztikai adatbázisokat
Travelport.hu, lánykori nevén MIWO.HU
Hol volt még Index, hol volt még Expedia, de még a Google is talán csak kósza terv lehetett, amikor a miwo.hu (Magyar Idegenforgalmi Weboldal) a kilencvenes évek második felében már működött. A kevés akkoriban elérhető értékes tartalomhoz hasonlóan CD-n is kiadásra került az az egyedülálló adatbázis, ami a hazai szálláshelyeket - falusi vendéglátótól a kempingeken át a nagy szállodákig - mutatta be. Nyilván a teljeskörűség mindig hiú ábránd volt, de bőven 90% feletti feldolgozottsággal bírt a miwo.hu - ezt egyébként azóta sem sikerül senki másnak produkálnia.
Nem túlzás azt állítani, hogy a miwo.hu a magyar internet hőskorának egyik élharcosa volt, és egyáltalán: a turisztikai online marketing megteremtője. A hotels.hu domain megszerzése (ez egy külön történet) után bárki használhatta saját weboldalként a hotels.hu/enhotelem címen elérhető, a rendszer egyéb sallangjaitól mentes, a célnak akkoriban pazarul megfelelő tartalmat.
A kis cég (ROMbrandt Multimédia) 2000-ben kötött stratégiai partnerséget az Axeleróval, ekkortól szolgálták ki utazási tartalommal az Origót (FYI: SOHA nem volt különösebb hatása az origós menüpontnak a szájt forgalmára), ekkortól kapott új nevet: Travelport.hu.
Sajnos a tulajdonosi attitűd az akkoriban szinte monopolhelyzetet élvező cég lehetőségeit mindinkább kiszipolyozta, értsd: sok pénz jött, még többet költöttünk. Az utolsó fejlesztés az online foglalási rendszer bevezetése volt, akkoriban ennek sem volt párja.
Szép lassan felcseperedtek a vetélytársak, megjelent a SEO, az internet felrobbant. Ma a Travelport.hu de facto halott. A cég régen FA, tartozások, köztartozások, sajnos az embernek a csernobili övezet jut az eszébe, ha ellátogat az egyébként meg nem szűnt domainre. A felszámoló elképesztő összegért árulta, a közelmúltban mégis sikerült elkótyavetyélni, nahát
Vendegvaro.hu
A híres és valóban igényes útikönyv mintájára épült föl hazánk legjelentősebb turisztikai vonzerőleltára. Szálláshelyektől a szobrokon át a legkisebb kápolnáig és éttermekig, szépen rendszerezett adatbázisban, település, régió szerinti bontásban, remekül összetaggelve.
Emlékezetes offline reklámkampányok, nehéz volt elképzelni a kétezres évek elején, hogy egy ilyen remek koncepció tíz év múlva már csak egy tetszhalott lesz.
Esterházy grófék projektje végig több volt, mint szimpatikus: már-már misszónak hatott, ugyanakkor üzletileg is működött. A vendegvaro.hu agóniáját két redesign okozta. Az első 2007-es átalakítás drámai visszaesést okozott.
A végleges döfést a 2011-ben megvalósított profilváltás okozta - ettől egyébként lehetőségeim szerint óva intettem, akkor még Esterházyékat. A Vendégváró ugyanis online foglalási portálként szerette volna aposztrofálni magát, ami soha nem volt, és addigra a piac is hemzsegett már a szallas.hu-tól. (A Vendégvárót végül bekebelezte az utazom.com, egyelőre nem látszik, hogy ez az egykor pazar barndnek hasznára válna.)
És itt értünk el az okokhoz, hogy
Mi öltük meg őket
Az értékelhető megjelenés ezeken a szájtokon pénzbe került a szálláshelyeknek. Kategóriától és mindenféle csomagoktól függően 10-200 ezer forintos éves költséget jelentett ez. A vendégek szerették, jó képek, leírások, tehát TARTALOM állt rendelkezésre, a kiválasztott helyeket felhívhatták, küldhettek emailt, átkattinthattak a hotel oldalára és foglalhattak, tehát minden elérhetőség rendelkezésre állt. Az ezeknek a szájtoknak köszönhető forgalom közvetlennek minősült, nem jelent meg TA, OTA a foglalásoknál. Még ma is hitvány a webanalitikai készség a turizmusban (IS), akkoriban pedig pláne az volt, fogalmuk nem volt az átkattintásokról a szállodásoknak, konverzióról ne is beszéljünk.
A szép lassan felcseperedő, főleg a SEO-ra alapozó klassz kis szájtok, amik foglalásokat közvetítettek, kezdték átalakítani a piacot. A tőlük érkező forgalom pontosan meghatározható volt. A szállodások pedig elkezdték szajkózni, hogy kizárólag jutalékalapon működnek együtt, nem fizetnek semmiért semmit előre. Hiába próbálkozott kommunikálni saját értékeit akár a Travelport, akár a Vendégváró, az üres maszlagnak tűnt már, főleg a túlburjánzó piacon, a rezisztenssé váló szállodások számára.
Megöltük őket, hogy jutalékot fizethessünk a saját vendégeink után is. Pedig igény volna rájuk is, ezek a szépen rendszerezett katalógusok a vendégek igényeit remekül kiszolgálják.Kétségtelenül a ROPO-t erősíthetik, de pl. a hazai piacon ez nem ördögtől való.
Az utolsó mohikán
Nem ejtettünk szót a még működő iranymagyarorszag.hu-ról, a kilencvenes években print turisztikai kiadványokkal indult Compalmanach projektről. Az IMO a Vendégváró 2007-es első bukása után kapott erőre, nem véletlenül. A fejlesztői csapatban voltak átigazolások, az IMO SEO-ban hozta a tutit, és simán produkálta a Vendégváró struktúráját, nagyon szép turisztikai tartalom állt elő, ami látogatottságban is jelentkezett.
Az jól látszik, hogy az IMO is próbálkozik mindenféle eszközzel, hogy a tőle származó forgalmat társítani lehessen, de nekünk úgy tűnik, hogy ez nem feltétlenül sikeres. A TUFI drukkol az utolsó mohikánnak, mert minőségi, jól konvertáló forgalmat szállít, de örülnénk, ha a kissé avíttos dizájn változna valamelyest.
Záró gondolatok
- Az állami turisztikai marketing sokszor, sokmilliárd forintot lopott el költött arra, hogy a kereskedelmi alapon régen létrejött turisztikai adatbázisokat megalkossa, nagyobbára máig sikertelenül.
- Üvölt a hazai turizmusról a dilettantizmus, általában marketing, még inkább online marketing témakörben. A nadrágtartós öregurak bratyizós találkozói mikor mennek ki a divatból?
- Méréskultúra, source of businesss, ROI - ismeretlen kifejezések.
- Minőségi látogatókért baszunk fizetni, jutalékot meg a saját vendégünk után vígan...
